Egyszer ledarált a szélmalom
Amikor ez történt, még hittem a szalonképes országok (Svájc és Németország) nagyon-nagy bankjainak online platformjaiban.
Egészen ügyesen haladtunk egy Barátom bónusz-ceritfikát portfóliójával – nem mondom, rendesen benne volt a 2011-es online-aranyláz is. Történt, hogy egy gyönyörű short (árfolyam csökkenésre számító) megbízásunk lezárását a svájci szolgáltató rendszere nem hajtotta végre, és ezért buktunk 7500 EUR-t. Mindezt úgy tette, a svájci, hogy egy német nagybank certifikátját adta el nekünk. Így a németek weboladalain pontosan és bizonyíthatóan követni tudtuk a jegyzett, nyilvánosságra hozott, és ettől azután garantáltan üzletkötésre meghirdetett árfolyamokat.
Amikor először reklamáltam a svájci számlavezetőnél, azt a dumát nyomta, hogy az árfolyam „átugrotta” azt a szintet, ahova beállítottuk a rendszert, hogy zsebelje be a nyereségünket (“profit take”). Ez a duma sajnos sokszor megállhat jogosan is, de nem a mi esetünkben, mert a svájci is, meg a német is leírta (persze angolul meg németül és bikkfa jogászul): azt az árfolyamot, amelyik nyilvánosan megjelenik a weboldalon, azt ők garantálják érvényesnek, vagyis az nem értékelhető „átugrott”-ként. Nem számítottak arra, hogy képesek vagyunk éppen jókor olyan képernyő-képet készíteni, ami megkérdőjelezhetetlenül igazolja, hogy velünk szemben nem áll meg az „átugrotta” mese. A svájci udvariasan be is látta, hogy igazunk lehet, és a némethez küldött bennünket, nyerjük meg a német bankot az álláspontunknak, végülis ő a termék gazdája.
A németek a Reklamációs Jogi Főosztály, 09-es számú Bónusz Certifikát Alosztályával meg a termék menedzserével felszerelkezve kezdtek el online vitatkozni velünk. Akkor már éreztem, hogy hiába van nekünk igazunk, ezek lazán felfalnak egy könnyű reggelire. A harmadik e-mail váltás után nem kis meglepetésemre azt a választ kaptuk, hogy OK igazunk van, rátesznek a számlánkra 1000 EUR fájdalom díjat, és ha még mindig akarunk valamit, forduljunk a hazai felügyelet (akkor még PSZÁF) békéltető testületéhez. Nem fordultunk, mert elfogyott a cérna, a bizalom, meg annyi adminisztrációja lett volna, hogy még ma is azzal bajlódnánk. Inkább sürgősen abbahagytuk az egészet, mert egyre több olyan „határeset” jött szembe, amiből kristály tisztán látszott: ezek a szép nevű, szalonképes, hatalmas szolgáltatók is pont úgy fosztogatnak, mint a névtelen kicsik, akiket a Seychelle Szigeteken jegyeztek be, és simán eltűnnek ha nyerésben vagy, jobb esetben egyszerűen kizárnak és nem engedik hogy náluk folytasd a kereskedést.
3-4 év múlva olvastam: a szép és nagynevű német nagybank érintettjeit mind egy szálig kirúgták, némelyeket börtönbe is zártak. Nem nagyon csodálkoztam…. Persze, most éhesebbek jöttek helyettük, de rajtam és Barátaimon már nem keresnek egy vasat sem, ez biztos.