A dollár őstörténetéből

 

1620-ban a Mayflower nevű naszád jó széllel indult el a Kelet-Londoni Rotherhithe kikötőjéből az Új Világ felé, fedélzetén azokkal a vallási és adóztatási alapon elégedetlen, jórészt menekülő emberekkel, akik új életet kívántak kezdeni a tengerentúlon. Ezek az első telepesek csak kevés aranyat és ezüstöt vittek magukkal. Nem voltak gazdagok, így hamar kifogytak mindenükből, és semmijük sem volt, amivel fizetni tudtak volna az indián őslakosoknak az élelmiszerekért, állatbőrért és más az élethez szükséges dolgokért.

A “Zöldhasú”, a “Mindenható Dollár” és az “Amerika Felfedezése” (Greenback; Almighty Dollar, Invention of America) szerzője Jason Goodwin így ír: „ Egyszerűen semmiféle készpénzük sem volt. Már eleve szegényen indultak el. Nagyon nehézkes volt az első kolonialistáknak csere-ügyletekkel valahogy megszerezni a minimális szükségleteikhez szükséges dolgokat, mert percek alatt igen bonyolult és szövevényes barterek (csereügyletek) épültek ki, jól érzékeltetve, hogy ugyan milyen praktikus is a klasszikus pénz, amely megoldja az áru útját a termelőjétől a fogyasztójáig.

Nem sokkal a megérkezésük után a telepesek megismertek egy kagyló fajtát –  wampum – amelyik az őslakos indiánok számára egyértelmű szimbolikus értékkel bírt, és amelyért cserébe hajlandók voltak élelmiszert adni. Tény, hogy 1637-ben a Massachusetts Bay kolónia (a mai Boston környéke) a wampum-ot törvényes fizetőeszközzé nyilvánította, olyan komoly szerepe volt az államok akkori keleti partvidékének korai kereskedelmében.

Mivel a telepesek egymás között is kereskedtek, más árut is alkalmaztak a cserék megkönnyítésére. Az északi kolóniák például kukoricát és tőkehalat használtak, a déliek inkább a dohányt kedvelték. Egyik-másik ilyen terméket ugyan hivatalos fizetőeszköznek is nyilvánítottak, de egyik sem vált be igazán.

Jason Goodwin szerint a dohány értéke általában a termés mennyiségétől függően ingadozott. A dohány másik problémája: “A leveleket begyűjtötték, de természetesen nagyon szárazak voltak morzsolódtak, az emberek mindig a dohánylevelek legrémesebb és legszárazabbjaival próbálták meg fizetni egymásnak. Természetesen sok gondot okoz, ha a valuta értéke romlik már a használata által is…. “

Goodwin rámutat, hogy a telepesek még a szögekkel is megpróbálkoztak, de az meg odavezetett, hogy akadt, aki csak azért gyújtott fel egy fából készült istállót, hogy a szögeket kinyerje magának, mert akkor éppen a pénzhez hasonló dolognak számítottak.

A termékek ára törvényszerűen eltért egymástól, ha valaki „kemény” pénzzel (arany, ezüst, vagy ezekből készült fémpénz), vagy mondjuk olyan törvényesített eszközzel fizetett, mint a wampum. Ennek az volt az oka, hogy a kemény pénzt sokkal szívesebben fogadták el, mert lényegesen alkalmasabb pénz volt, mint bármi más. A pénzféleségek körüli gondokat egy bostoni iskolaigazgató, Madame Knight még 1704-ben is, a problémát mélyen alul értékelve így fejezte ki: „nagyon bonyolult módja volt ez a kereskedésnek”.

Wampum:

  • Az irokéz népek díszítésnek és vallási ceremóniák fontos kellékének használták.
  • Övek készítéséhez is befogták, és ha két színben tűnt fel, akkor annak mágikus erőt tulajdonítottak az élet számos területén.
  • A XVII. század elején a hollandok felismerték, hogy a wampum pénzként használható a szárazföldi szőrme-kereskedelemben az irokéz törzseknél.
  • Az 1600-as években Massachusetts hivatalos fizetőeszközévé vált, egyes források szerint Amerika első aprópénze volt

 

(Forrás: www.barnegatshellfish.org/wampum

Ezek a szegény első telepesek nehéz helyzetben voltak, mert a brit hatóságok tiltották az arany és az ezüst érmék kivitelét, de még azt sem engedélyezték, hogy a gyarmatok saját pénzt hozzanak forgalomba. Így eleinte egyszerűbb volt spanyol érmékkel megoldani a kérdést (real, pillar), amik egészen a XIX századig megtalálhatók maradtak az USA készpénz forgalmában.

Végül a brit hatóságok merev és elzárkózó, korlátozó attitűdje töréshez vezetett. A telepesek 1773-ban kihirdették a függetlenségi nyilatkozat szövegét, majd 1789-ben a függetlenségi háború sikerhez vezetett.

Csakhogy a nagy forradalmi háború totális pénzügyi káoszt is eredményezett az első 13 egyesült államban.

A háború sokkal tovább tartott és többe került, mint tervezték. Benjamin Franklin, az egyik Alapító Atya így fogalmazta: „A Kongresszus tömérdek mennyiségű kötelezvényt bocsájtott ki, ezekkel fizettek a csapatok élelmezéséért, ruházkodásáért, fegyverekért hadihajókért és munícióért. Mindezt úgy, hogy az első három évben még állami adóbevételek sem voltak, így harcoltak Európa legerősebb nemzete ellen.

Ezek a kötelezvények – jelentése „tartozom neked” I Owe You (IOU ma is a köznyelvben használt rövidítés) – kezdetben „kontinentál” néven voltak ismertek, a Függetlenségi Nyilatkozatot kikiáltó, a britek elleni háborút szervező Kontinentális Kongresszus után. A háború végére ezek a papírok teljesen elértéktelenedtek – innen ered az amerikai mondás, hogy ha valami totálisan értéktelen, azt mondják, „még egy kontinentált sem ér” – csakhogy az új nemzetnek sürgetően nagy szüksége lett a szervezett gazdaság és pénzügyi rendszer kiépítésére.

1785-ben a Kontinentális Kongresszus New York-ban ülésezett, és Július 6-án deklarálták, hogy az új Amerikai Egyesült Államok hivatalos pénze a DOLLÁR.

Azt is eldöntötte a Kongresszus, hogy váltópénzként 100 cent ér egy dollárt. De a kongresszusi tagok – amelyek még akkor is megosztottak voltak az egyes államok súlyának dolgában – addig huzakodtak, amíg csak 1792-ben indult el az első amerikai pénzverde, egy külön érme-törvény alapján, az akkor fővárosnak számító Philadelphiában.

Majd egy újabb 70 évre volt szükség – 1862, a polgárháború kellős közepe – míg az USA pénzügyminisztériuma eljutott az első dollár papírok nyomtatásáig. Az első papír dollárok elülső fele fekete, hátoldala pedig zöld volt, megnehezítendő a hamisítást. Nagyon röviden, így született meg az a dollár, amit napjainkban is ismerünk. (A magyar „zöldhasú” gúnynév az angol greenback-ből ered, ami szó szerinti fordításban „zöld hát”-at jelent.)

Fentieket Graham Ingham BBC Radio 4   2013. dec.02. anyaga alapján készítette és fordította:

Paksy Katalin & Ipper Péter (2018 április)