pénztőke

A FED kisegítő hitelprogramjai a 2007-2010 válságban

A nagy recesszió idején a FED számos hitelprogramot vezetett be.

Ben S. Bernanke, a FED elnöke szünetet tart a parlament Pénzügyi Szolgáltatások Bizottsága meghallgatásán, 2008. november 18-án Washingtonban. Bernanke kijelentette, a hitelezési kondíciók az USA-ban még mindig „messze vannak a normálistól” (Foto: Bloomberg/Bloomberg/Getty Images)

A szerkesztő összefoglalása: Az 1932-es változtatások jogilag megengedték a FED-nek, hogy bárkinek hitelt nyújtson. A 2008-as ínséges időkben, amikor a pénzpiac egy sivataghoz hasonlított, és mindenki attól reszketett, hogy a Lehman sorsára jut, a FED figyelemre méltó, igen kiterjedt hitelprogramokkal kezelte a helyzetet. Akiknek sok pénze bánta a magyarországi ingatlan alapok drasztikus zárolását, annak ajánlom figyelmébe a lentebb olvasható AMFL programot, amellyel a FED megmentette az alapokat és ezáltal a kisbefektetőket is. Az összes segély-program leírása olvasható itt, és aki végigrágja magát, kicsit meg is nyugodhat, a modern pénzügyi technikák és szürkeállomány valahogy mindig találnak,- ugyan nem fájdalommentesen – megoldást a túlélésre.

A FED elsősegély hitelprogramjainak összefoglaló táblázata:

Megalakulása óta a FED egyik legfontosabb feladata, hogy hitellel lássa el a kereskedelmi bankokat. A kezdetekben a FED szabványos hitelforrásaihoz – így nevezték: diszkont ablak – csak korlátozott számú tag-bank férhetett hozzá, és fedezetként is csak meghatározott követeléseket fogadott el pl.: rövidlejáratú üzleti és mezőgazdasági hitelek, valamint az állami költségvetés értékpapírjai (kötvényei). Később, a nagy depresszió feszült hitelezési hangulatában már a fedezetként elfogadható dolgok köre „minden, a FED által értékelhető eszközre ” kiterjedt. Továbbá a kongresszus 1932-ben kiterjesztette a FED hitelezési jogkörét (új, „13-a Szakaszt” rendelve a FED törvényhez) az addigi bankokon túl „kivételes és sürgős esetekben” magánszemélyekre és különböző jogi alapú vállalkozásokra.  (1)

A FED ezeket a jogait alkalmazta a 2007-2009 években a pénzügyi krízis idején, amikor olyan hitelprogramokat indított el, amelyek különböző piacokat céloztak meg, amelyeken a forráshiány magasra nyomta a kamatszintet. Ezek az új programok meghaladták a szabványos „diszkont-ablak” hitelek hagyományos kondícióit a szerződési feltételek és szerződő felek tekintetében is. Ez a tanulmány rövid betekintést nyújt a speciális hitelprogramokba, főként a FED Igazgatótanácsának jegyzőkönyvei és weboldala alapján. A programok többségére jogi alapot a FED törvény fentebb már említett 1932-ből származó 13-as Szakasza adott.

A 2007-ben induló krízist megelőzően, amikor a bankok hitelt vettek fel a FED-től, úgynevezett elsőbbségi kamatot, „diszkont rátát” fizettek érte a FED-nek. A diszkont rátát általában fix +1%-kal magasabban határozták meg, mint az alapkamatot (a Fed bankok egymás közötti kamatát). (2) 2007 augusztusában, amikor a pénzügyi piacokon, különösen a hitelpiacokon elszabadult feszültség, a FED 6,25%-ról 5,75%-ra csökkentette a diszkont rátát, ami immár csak 0,5%-kal volt magasabb, mint az akkori alapkamat.      

A hitelpiacok további megsegítése céljából a FED 2007 decemberében létrehozta a Hitel Aukciós Szolgáltatást (TAF). Ez a program diszkont-rátás áron adott hitelt, jó kondíciójú letétkezelő intézményeknek. A TAF hitelek fedezete megfelelt a standard fedezeti követelményeknek. Fontos, hogy a hiteleket aukción lehetett megszerezni, nem kellett a FED-hez folyamodás kérelem stigmájával szembesülni. A TAF jogi alapját a FED törvény 10B szakasza adta. Az aukciókat a FED New York szervezte és a 12 FED területileg illetékes bankja folyósította.

A TAF rendszerét 2007. december 12-én jelentették be, és az utolsó aukciót 2010. március 8-án tartották, ezek a hitelek egy hónap múlva már le is jártak. A legmagasabb TAF hitel állomány 493 milliárd USD volt a program során. (3)

Az USA hitelpiacain megjelent feszültség tovább terjed a külföldi, rövidlejáratú, USD hitelekre is. Sok külföldi banknak is nehézséget okozott USD-hez jutni, amiből az USD-ben denominált eszközeiket akarták finanszírozni. (Nem tudtak USD-ben törleszteni egymásnak, nem tudtak USD-ért vásárolni tőkepiaci eszközöket.) A FED, hogy megkönnyítse a nemzetközi piacokon az USD-hez jutást, létrehozott átmeneti időszakra egy jegybankok közötti likviditási csere vonalat (avagy „kölcsönös devizarendezési”), amely rendszernek számos nemzeti jegybank volt a tagja. A külföldi jegybankok ezt a vonalat használva USD-t tudtak lehívni, hogy a jogilag alájuk tartozó kereskedelmi bankokat dollárban hitelezhessék. A csere ügyletben a külföldi jegybank a saját devizanemében ad át a FED-nek pénzt, az érvényes devizapiaci árfolyamon átszámítva. (Tehát a FED elad USD-t más devizáért) . Ugyanakkor a FED és a külföldi jegybank automatikusan megállapodnak, hogy meghatározott időn belül a külföldi jegybank visszavásárolja a saját devizáját USD-ért, az ügylet eredeti árfolyamán. Az ügylet fennállása alatt a külföldi jegybank az USD-t hitelbe adhatja a saját kereskedelmi bankjainak. Az így kihelyezett hitelek kockázatát a külföldi jegybank viselte, a FED sem hitel-, sem árfolyam-kockázatot nem vállalt.

A FED 14 külföldi jegybanknak engedélyezett ilyen rövidlejáratú likviditási USD forrást 2007. december 12-e és 2008. október 29-e között. A program 2010. február 1-én fejeződött be.  2010 májusában azonban a nemzetközi USD hiány kiújulása miatt a FED kénytelen volt újra indítani 5 külföldi jegybank részvételével. A legmagasabb összértéke ezeknek az ügyleteknek 586 milliárd USD volt 2008. december 4-én.

Elővigyázatosságból (a szerkesztő: vagy képmutatásból?) létrehozták az ügylet fordítottját is, amelyben a FED tudott volna azonos keretek között külföldi devizához jutni, hogy ha szükséges, ilyen devizákban hitelezze a bankjait, de erre nem volt szükség egyetlen esetben sem.

2008 márciusában a nem szűnő pénzhiány miatt, amivel a leginkább az „elsődleges forgalmazók” (Azok a pénzintézetek, amelyeknek jogában állt állampapírokat vásárolni a FED-től azzal a céllal, hogy tovább értékesítsék azokat a piacon. Szigorú előírásoknak kellett megfelelni e jog eléréséhez. Ilyen elsődleges kereskedők: Merrill Lynch, Citigroup, és a később csődbe engedett -lökött?- Lehman Brothers) szembesültek, a FED létrehozta a „Határidős Értékpapír Kölcsönzési Szolgáltatást” (TSLF). A TSLF alatt a FED likvid állampapírokat adott kölcsön általában 1 hónapra az elsődleges forgalmazóknak, amivel fedezni tudták (hitelt kaphattak rá) a kevésbé likvid értékpapírokat. A kölcsönöket külön díj ellenében lehetett meghosszabbítani, aukció keretében. 2008 júliusában a TSLF Opciós programja (TOP) is létrejött, hogy további likviditást biztosítson a különösen negyedévek végén kifeszülő hitelpiacoknak. A TOP aukciók jogot (nem kötelezettséget) adtak az elsődleges forgalmazóknak, hogy TSLF hitelre támaszkodva később kelljen nekik megfelelő fedezetet biztosítaniuk.  

A TSLF programot 2008. március 11-én vezették be, 27-én volt az első aukció, az utolsó pedig 2010. február 1-jén. A programban a legmagasabb hitelállomány 236 milliárd USD volt 2008. szeptember 26-án.

Szintén 2008 márciusában született meg a FED „Elsődleges Forgalmazók Hitel Program”-ja (PDCF). Az elsődleges forgalmazók a FED partnerei az állampapírok terjesztésében és a nyíltpiaci műveleteiben, kulcs-szerepük van az állampapírok piacán a likviditás biztosításában. (Amikor a FED jegybank pénzért állampapírt ad el, vagy vásárol, pénzt teremt vagy visszavesz, ezzel pénzmennyiséget, kamatszintet vagy devizaárfolyamot is befolyásol.) A PDCF program nagyon rövid lejáratú, bank-közi hitel (overnight loan) lehetőségként működött az elsődleges forgalmazók számára, a TAF-hoz hasonló módon. A program hitelei teljes mértékben fedezettek voltak befektetési minősítésű értékpapírokkal, a minimális fedezet is kezdetben csak ilyen típusú értékpapírra korlátozódott. 2008 szeptemberében azonban kiterjesztették az elfogadható fedezetek körét, hogy szorosan illeszkedjenek a két nagy klíringbank háromoldalú visszavásárlási megállapodás rendszereiben felvehető instrumentumok minden típusához.(4) A 2008 márciusában induló program 2010. február 1-jén zárult, a legmagasabb hitelszintet 2008. szeptember 29-én érte el 130 milliárd USD-vel.

Két nappal a Lehman Brothers csődje után, 2008 szeptemberében egy pénzpiaci befektetési alap (tehát a legalacsonyabb kockázati szintű alap!), amelynek a portfóliójában szerepeltek Lehman papírok, szintén „bedobta a törölközőt”. Bejelentette, hogy nem képes visszavásárolni a befektetési egységeit a szokásos 1 USD körüli áron. Sok ilyen befektetési alap szenvedett el nagyméretű visszavásárlásokat (az emberek visszavették – ha tudták – a pénzüket az alapokból), így ezek kénytelenek voltak egyre több eszközüket pénzzé tenni. Válaszul az AMFL (jelzálog hitelpapírokat (ABCP) tartalmazó pénzpiaci befektetési alapokat megsegítő hitel lehetőség) program érkezett a FED-től, amelyben felvásárolták azokat az értékpapírokat, amelyeket a bajba jutott befektetési alapok próbáltak meg eladni, hogy az alapok képesek legyenek fizetni a befektetőiknek. A FED ebben a program nem lehívható hiteleket nyújtott a letétkezelőknek, USA bankholdingoknak (és a teljes bróker és forgalmazói hálózatuknak, valamint külföldi bankok amerikai leánycégeinek. A hitelt ezek a pénzintézetek csakis azoknak az ABCP értékpapírok felvásárlására fordíthatták, amelyeket a befektetési alapok kétségbeesetten próbáltak pénzzé tenni a piacon. Így likviditáshoz jutottak a befektetési alapok és befektetőik lettek a tényleges haszonélvezői az AMFL programnak. A programot 2008. szeptember 19-én jelentették be és 2010. február 1-én zárult. A legmagasabb hitelállomány 152 milliárd USD volt.

A FED 2008 kora októberében indította CPFF (kereskedelmi értékpapír finanszírozó hitel program) programot. Itt korlátolt felelősségű társaságoknak nyújtott háromhavi lejáratú hitelt a FED, és ebből a hitelből megfelelő minősítésű kibocsájtók értékpapírjait lehetett megvásárolni. Kizárólag újonnan piacra került, magasra értékelt, dollárban kifejezett, fedezetlen, jelzálog hátterű, háromhavi lejáratú értékpapírok vásárlása jöhetett szóba. Azok a cégek, amelynek az értékpapírjait megvették a FED hitelből kénytelenek voltak díjat fizetni az első vásárlásért, majd minden egyes újabb tulajdonos-cseréért is. A programot 2008. október 7-én jelentették be, az első vásárlás október 27-én történt meg, és akárcsak a többi kisegítő program, ez is 2010. február 1-én zárult. Az utolsó ilyen hitel 2010. április 26-án járt le, az utolsó KFT április 30-án szűnt meg. A legmagasabb hitelállomány 350 milliárd USD volt.

Az AMLF program kiegészítőjeként hozta létre a FED az MMIFF (Pénzpiaci befektető hitel alap) alapot, amelyek közvetlenül hitelezték az amerikai pénzpiaci befektetési alapokat. Azonban itt nem jött létre egyetlen hitelügylet sem, a program 2009. október 30-án zárult.  

A konkrét eszközzel jelzálog-biztosítékot nyújtó pénzügyi termékek (ABS) elterjedtek a hitelezés világában. 2008 végén ezeknek az ABS termékeknek gyorsan nőtt a kamata és drámaian visszaesett az új kibocsátások volumene. 2009. márciusban a FED, az USA pénzügyminisztériumával együttműködve indította el a TALF (lejárattal rendelkező, jelzálog-biztosítékot nyújtó értékpapírok hitel programját). A programban a FED maximum öt éves lejáratú nem ismételten lehívható hitellel állt rendelkezésre azoknak, akiknek megfelelő minőségű ABS termékük volt. A „megfelelő fedezet” ebben az esetben azt jelentette, hogy olyan ABS jöhetett szóba, amely új kibocsátású volt, USD volt a pénzneme, magas minősítésű volt, és a háttérben a következő típusú hitelek állhattak: gépjármű, diák hitel, hitelkártya hitelek, berendezésekre adott hitelek, biztosítási hitelek, a Kisvállalkozások Hivatala által garantált hitelek, lakossági jelzáloghitel-szolgáltatási előlegek, átlagos ingatlan jelzálog (CMBS) hitelek. Bátorítandó a mind szélesebb körű hitelfelvételt, a TALF-ra bármilyen US érdekeltség, vagy magánszemély jogosult volt. Az igazán nehéz időkben a pénzügyminisztérium a TARP (leértékelődött eszközöket kisegítő program) rendszerben biztosított forrást a rászorulóknak. 2008. november 25-én indult, és az utolsó TALF hitelt 2010. június 30-án írták alá, a legmagasabb állománya 48 milliárd USD volt.

Az összes, itt megemlített hitelprogram célja a bajba jutott pénzintézetek, háztartások és vállalkozások finanszírozása, megmentése volt, új hitelforrások által. A programokban a FED mindig megkövetelt valamilyen fedezetet, amivel a veszteségektől igyekezett megmenteni az USA költségvetését. Eddig az összes program a kamatokkal együtt megtérült, mindössze kismértékű TALF hitel van még visszafizetetlenül, de ezek visszafizetésére is jó esély látszik. A FED nem szenvedett el veszteséget egyik programban sem.

A fentieket John Weinberg, Federal Reserve Bank of Richmond (2015. nov.22) szövege nyomán készítette és fordította: Paksy Katalin & Ipper Péter

Megjegyzések:

• (1) A bankoknak nyújtott kölcsönök elfogadható fedezeti körének kiterjesztését és a hitelintézetek bankokon kívüli bővítését 1932-ben engedélyezett a FED törvény 10B. §-ával és 13.§ 3. pontjával. Ezen kívül 1933-ban került a törvénybe a 13. (13) bekezdés, amely felhatalmazást adott arra, hogy rövid távú hitelt nyújtson a FED magánszemélyeknek és vállalatoknak, ha állampapírokkal  fedezik őket. A 13B bekezdés 1934-ben került a törvénybe, amely alapján a FED bankoknak engedélyezték, hogy a vállalatoknak forgótőke-kölcsönöket nyújthassanak abban az esetben, ha más finanszírozási források már nem állnak rendelkezésre, és más feltételeknek is eleget tesznek, azonban ez a rendelkezés 1959-ben hatályát vesztette.

http://www.federalreserve.gov/aboutthefed/fract.htm.

• (2) Bővebben itt: http://www.federalreserve.gov/monetarypolicy/discountrate.htm..
• (3) A TAF-nak és a jelen tanulmányban tárgyalt egyéb hitelezési lehetőségeknek a legmagasabb dollárösszegével kapcsolatban itt olvashat többet: http://www.federalreserve.gov/monetarypolicy/bst_reports.htm; “Federal Reserve System: Opportunities Exist to Strengthen Policies and Processes for Managing Emergency Assistance,”
• (4) A háromoldalú visszavásárlási ügyletben egy speciális ügynök megkönnyíti a pénzhitelezők és készpénzhitelesek közötti tranzakciók lebonyolítását, fedezetként biztosít értékpapírokat. A háromoldalú ügynök értékpapírok letétbe helyezését, készpénz és értékpapír-elszámolást, valamint biztosítékértékelést szolgáltat.

IRODALOMJEGYZÉK:

Board of Governors of the Federal Reserve System. “Reports and Disclosures–Credit and Liquidity Programs and the Balance Sheet.” Last updated September 27, 2013, http://www.federalreserve.gov/monetarypolicy/bst_reports.htm.

Board of Governors of the Federal Reserve System, Office of Inspector General. “The Federal Reserve’s Section 13(3) Lending Facilities to Support Overall Market Liquidity: Function, Status, and Risk Management.” November 2010, http://oig.federalreserve.gov/reports/FRS_Lending_Facilities_Report_final-11-23-10_web.pdf.

Federal Reserve Act, 1913. Pub. L. 63-43, ch. 6, 38 Stat. 251 (1913).

Madigan, Brian F., and William R. Nelson. “Proposed Revision to the Federal Reserve’s Discount Window Lending Programs.” Federal Reserve Bulletin 88, no. 7 (July 2002): 313-19.

United States Government Accountability Office. “Federal Reserve System: Opportunities Exist to Strengthen Policies and Processes for Managing Emergency Assistance.” GAO-11-696. Washington, DC: United States Government Accountability Office, July 21, 2011.