JÓ, DE MIT CSINÁLT AKKOR G. SOROS QUANTUM ALAPJA?

1992 szeptember 9 (szerda):

Az olasz lírára nehezedő piaci nyomás kikényszerítette a líra nagymértékű leértékelését és abban a pillanatban ERM-ből is törvényszerűen kiesett.

1992. szeptember 15 (kedd) este:

Normann Lamont brit pénzügyminiszter és Robin Leigh-Pemberton az angol jegybank elnöke megállapodtak abban, hogy másnap agresszív font felvásárlásba kezdenek, az ERM szabályait betartva, a font árfolyamának a csatornán belül tartása érdekében.
Lamont a tárgyalás után az irodájába sietett, ahol megdöbbentő hír várta: Helmut Schlesinger, a német jegybank elnöke közös interjút adott a Wall Street Journal-nak és a Handelsblatt-nak, a világ akkor két legfontosabb gazdasági újságjának. Az összefoglaló szerint Schlesinger úgy fogalmazott, hogy az európai devizákra jelentős átrendeződés vár. Lamont alig hitt a szemének, mert a nyilatkozat nyílt felhívás volt a font leértékelésére. Egy hete Schlesinger a német jegybank első embere még a lírát támadta (és lökte ki az ERM-ből), és most ugyanezt tette a fonttal.
Lamont kierőszakolta a vacsoraidő megzavarásától vonakodó (mégis csak angolok volnánk…!) Leigh-Pemberton-tól, hogy azonnal hívja fel német kollégáját. Néhány perces telefon-beszélgetés után az angol jegybank vezetője azt jelenthette pénzügyminiszterének, hogy a német úgy gondolja, nem volt semmi veszélyes elem az interjúban, egyébként sem engedélyezte, hogy hivatalos információként jelenhessen meg, de megígérte, hogy megnézi és ha kell cáfolatot ad ki. Majd ezek után Schlesinger 24 órán keresztül egyetlen szót nem szólt a nyilvánossághoz, miközben az interjú az utcákra került New Yorkban és Ázsiában is, pár órával a telefonbeszélgetés után.
Stan Druckenmiller, Soros György Quantum alapjának vezető portfólió menedzsere New York-i idő szerint kedd délután már a kedvenc újságjában olvasta is az ominózus interjút. Egyáltalán nem érdekelte a „nem hivatalos” kitétel, azonnal tudta, mi várható. Schlesinger ugyanis, a szakemberek számára az interjúban nyilvánvalóvá tette: nem fogják megsegíteni a fontot a német kamatláb csökkentésével (a szerkesztő: ha csökkentették volna a német kamatszintet, a forró pénzek elindulhattak volna a keresletre éhező font irányába), vagyis nyilvánvalóan küszöbön áll – a líra mintájára – a font drasztikus leértékelése.
Druckenmiller azzal lépett be Soros irodájába, hogy: „itt az idő”. Az alap ekkorra már 1,5 milliárd font méretű, font elleni short pozíciót (ami akkor nyer, ha a font árfolyama esik) épített fel augusztus óta, és Druckenmiller úgy látta, elkövetkezett a végjáték: amíg lehet, tovább kellene építeni a pozíciót. Soros egy darabig gondolkodott, és ezt válaszolta: „Ennek semmi értelme”, majd, hogy megmagyarázza ezt tette hozzá: „Ha Schlesinger jelzése pontos, akkor miért csak fokozatosan emeljünk?”. Majd így folytatta „Ugorjunk a nyakának!” Druckenmiller ismét szembesült főnöke zsenijével. Amíg a portfóliókezelő az elemzéseket olvasta, értelmezte a politikai összefüggéseket és a számokkal bíbelődött, és látta, hogy itt az idő a tranzakcióra, Soros azonnal átlátta a helyzetet, hogy most kell igazán beindulniuk. Amennyiben tudod biztosan az igazadat, tegyél meg mindent azért, hogy annyit hozz ki belőle, amennyi csak lehetséges.
Kedden a maradék idejükben Soros és Druckenmiller megpróbált annyi fontot shortolni (vagyis hitelből eladni), amennyit csak tudott a piacon. Rendszerint a normál ügymenetben a brókereik útján kereskedtek, de most mindent maguk és telefonon intéztek, megtalálták és megállapodtak azokkal a bankokkal, amelyek hajlandók voltak venni tőlük fontot. Fontos eleme a szituációnak, hogy az ERM szabályai szerint, az angol jegybank kénytelen volt teljesíteni a megkereséseket és megvenni a fontot, de csak a londoni üzleti nyitva tartás idejében. Mivel London már zárva tartott, nem volt könnyű vevőket találniuk, különösen, amikor felröppent a hír, hogy Soros és Druckenmiller őrült módján adják a fontot – mindenki igyekezett másolni őket.

1992 szeptember 16 (szerda):

Másnap, amerikai idő szerint hajnali kettőkor érkezett Druckenmiller az irodájába, mert ott akart lenni, amikor London megkezdi a napot, és az angol jegybank kénytelen megvenni a sok-sok általuk eladott fontot. Még a kabátját sem vette le, amikor Soros telefonon bejelentkezett. Az egész szobát betöltötte főnökének eltéveszthetetlen, Kelet-Európa-i akcentusával felhangzó sürgetés: duplázza meg a font eladásokat.
Amikor a piac megnyitott Londonban, a jegybank nekiállt megtenni mindent, hogy a font árfolyamát feljebb tornázzák, elkezdték a nyílt piacon felvásárolni a fontot. 8:30 előtt végrehajtottak két intervenciót, egyenként 300 millió GBP nagyságrendben (a szerkesztő: intervenció az, amikor a jegybank beavatkozik a piacon a deviza árfolyamának befolyásolása érdekében, vagy vásárol árfolyam erősítése, vagy elad árfolyam gyengítése céljából), de az árfolyamra totálisan hatástalan volt a két hatalmas tranzakció. Az Atlanti óceán másik oldalán ugyanis Druckenmiller ott volt a placcon, és minden erejével milliárdokban nyomta a font eladást, vagyis a londoniak akciója nem bírt hatásosan megjelenni, mert New York beelőzte időben és meghaladta nagyságrendben őket. (A helyzet így állt: A jegybank venni akarta a fontot, New York meg ráborította a fontot a jegybankra, hogy tessék, itt van. Vagyis nem tudott a hivatalosság intervenciója mit kezdeni a piaccal, venni akarta a fontot, de olyan fontot vett, ami ott állt a küszöbén kötelező megvételre) Az angol jegybank még 10 percig nem jött rá, hogy hatástalan a korábban rutinszerűen alkalmazott eljárás. 8:40-kor már 1 milliárd fontnál tartottak, amikor feladták, mert a font árfolyama nem bírt elmozdulni az erősödés irányába, hiszen New Yorkból ott állt készségesen az eladásra kínált font, amit a jegybank szépen -szabályszerűen!- bevásárolt.

8:50-kor Lamont pénzügyminiszter jelentette John Major miniszterelnöknek, hogy az intervenció megbukott és most Nagy-Britannia kénytelen kamatot emelni a font védelmében. Csakhogy Major elutasította a kamatemelési javaslatot, mert ő vitte be Angliát az ERM-be. Major attól tartott, elveszti a hitelességét, ha kiderül, nem volt jó ötlet a belépés. Ez az arcvesztés akár a kormány bukását is kiválthatta. Azt találta kifogásként a döntés elhalasztásához, hogy napközben új és fontos gazdasági adatok érkeznek a nyilvánosságra, majd azok pozitív hatással lesznek.
Ahogy teltek az órák a hedge fund-ok és a bankok mind több és több fontot adtak el, amit a jegybank a szabályok értelmében köteles volt felvásárolni. Tehát ahelyett, hogy extra kereslettel támasztotta volna a jegybank a font árfolyamát, kilátástalan mennyiségben kiszolgálta a piac eladási igényeit, mind nyilvánvalóbbá téve, hogy le kell értékelni a fontot.
Először 2%-kal (délelőtt 11 órakor), majd a délutáni órákban csütörtöki érvényességgel további 3%-kal emelték az angol kamatszintet, amire a font árfolyama ismét csak egyáltalán nem reagált. A politikai érdek-viták (két oldalon sorolja a könyv a duma partit !) miatti időveszteség rengeteg további kárt okozott Angliának. Este 7:30-kor jelentették be, hogy Nagy Britannia kilép az ERM-ből.
A font árfolyama napok alatt 15%-ot zuhant, amikor a Jegybank abbahagyta a font intervencióját.

A piac győzött, a kormánynak meg kellett adnia magát.

Sorosék Quantum alapja 1 milliárd USD profitot realizált. A BBC kellő időtávból, a 10 éves évfordulóra készített tárgyilagos elemzése szerint ha Schlesinger és reakcióként Sorosék nem indítják be a folyamatot, az angol jegybank valószínűleg még hetekig igyekezett volna tartani a tarthatatlant, és csak a károk növekedtek volna.

Sorosék teljesítményét a nagy hitelválságban (2008-2010) John Paulson alapja jócskán felülmúlta 20 milliárdos nyereséggel.