2013.10.14-10.18   
A csapból is az folyt egész héten, hogy megállapodtak.A világ médiamunkásait érdekes révületbe ejtette az a szituáció, hogy az évszázad pénzügyi összeomlásával kellet (lehetett) riogatni a népeket arra az esetre, ha nem állapodna meg egymással egy maroknyi politikus az USA-ban, miközben a részvénypiaci indexek a történelmi csúcsaik magasságából várták a hivatalos „döntést”. Szerda délutánig a legapróbb részletekről is tudni lehetett, hogy kinek éppen mi jutott eszébe megoldás gyanánt a tengeren túlon. Ez a fajta információ dömping azonban az érdeklődő megfigyelőknek jól körvonalazta, a kibontakozás folyamatát, így nagyobb megrázkódtatás nélkül simán abszolválta a piac, hogy még nem jött el a világvége.
A szerda délutáni (budapesti idő szerint 18:30) hivatalos bejelentés már csak annyit ért, hogy csütörtökön és pénteken új történelmi csúcsok születtek Amerikában a részvényindexekben. A DAX már szerdán megelőlegezte a tutit és 8862-es történelmi csúcsokig szaladt.


Grafikonok: Ariva/Global PartnersAz már keveseket érdekelt, hogy a soványka megállapodás mindössze arról szólt, hogy valójában nem bírt egymással a két fél, csak elodázott egy halom vitatott kérdést, így:

• A hosszútávú végleges költségvetésről december 13-ig kell megállapodniuk a törvényhozásban.
• A jelenleg érvényes szövetségi költségvetés 2014. január 15-ig van érvényben.
• A hitelplafont február 7-ig (péntek) felszabadították a korlátozó „sequester” szabályok életben tartása mellett.

• A jelentési szezon közepén a statisztikák pozitív képet mutatnak:

• A részvényeken elérhető profit is csúcsokon jár mind a tény adatokon, mind a futures számokon:

• A hivatalos kínai makrok fontos adatokkal jöttek ezen a héten. Az évesített GDP növekedés a harmadik negyedév után 7,8% (előző negyedévben 7,5%), a kiskereskedelmi forgalom növekedése éves bázison 13,3% (előző negyedév 13,4%), az ipari termelés szeptember utáni éves növekedése 10,2% (augusztusban 10,4%)

• A keddi Ecofin ülésen a kisvállalkozások finanszírozásának könnyítése és a bankuniós kérdések voltak napirenden, különösebb feszültség és az ülést követő hírverés nélkül.
• A japán miniszterelnöknek elege lett. Egy TV interjúban valóságos ultimátumot adott a cégvezetőknek: ha nem emelik a béreket, akkor nyilvános megszégyenítésre számíthatnak. Arról van szó ugyanis, hogy a japán gazdaság és export stimulálásához elengedhetetlen az infláció (na jó, Japán esetében végre egy kevés és fenntartható áremelkedés). Az elmúlt 3 hónapban ez össze is jött, de nyilvánvalóan csak a jen leértékeléséből. Ahhoz, hogy a folyamat fenntarthatóvá váljon, a béreknek is emelkedniük kellene, mert ez növelhetné a fogyasztást, mozgósítaná a növekedési hajlamot az egész gazdaságban. A csúnya-csúnya cégek meg nem akarják emelni a béreket (naná, amikor a profitot terhelő adókat is emelik!)! Hát most jön az állam felőli direkt beavatkozás. Hogy mindez ismerős? Talán nem véletlen! 

 

• A politikusok Németországban is nehezen haladtak a héten, a koalíciós tárgyalások még mindig nem értek célba, a minimálbéren megy jelenleg a huzakodás. Mindeközben a német gazdasági kutatóintézet megfelezte a 2013-as GDP várakozását, 0,4%-ra 0,8%-ról. A WSJ-ban meg is jelent egy kifakadós kommentár, amely szóvá tette, hogy az elemzők (nem csak a német!) szinte minden évben nagy optimizmussal nyitnak, majd egész évben csak visszavágnak a várakozásaikból. Az emelés olyan ritka, mint a fehér holló.
• Nagy-Britanniából jó hír, hogy a benzin nélkül mért évesített kiskereskedelmi forgalom már 2,8%-os emelkedést mutat.
• Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Mario Draghi egyre intenzívebben emeli fel a hangját az európai bankok mentésének kérdésében. Draghi legradikálisabb véleménye szerint (ami órákon belül eltűnt az egyébként bátor Zerohedge oldaláról) a 2014 elején esedékes stressz-teszt eredményei akár pánikot is okozhatnak, ha nyilvánosságra kerülnének. Draghi sokat konfrontálódik a vezető politikusokkal az elkerülhetetlennek látszó bankmentések kérdésében. Szerinte az adófizetőkkel kellene a veszteségeket megfizettetni (banki kisegítő programok), a politikusok szerint meg inkább a banki betéteseknek és tulajdonosoknak kellene elvinnie a „balhét”.
• Az olasz miniszterelnök, Enrico Letta miután stabilizálta kormányát Berlusconi visszaszorításával, a 2014. évi költségvetési vitában a személyi jövedelemadó mérsékléséről és a szociális kiadások visszafogásáról beszélt. A lenti grafikonokon jól látszik, van mit Olaszországnak (is) lefaragnia.

 

• Az előrehaladott tárgyalások szerint kínai befektetők pénzéből épülhet meg Nagy Britannia első atomerőműve.

• Indiában már 8%-kal veszik drágábban a fizikai aranyat, mint a tőzsdei spot  ára.
• Mind több és mind nyilvánvalóbb a manipuláció az arany piacán is.
• Az arany átlagos előállítási költsége a jelenlegi spot-ár szintjén mozog.
• Draghi az aranyról (ezen a héten): „Sohasem gondoltam, hogy bölcs dolog eladni, mert biztonsági tartalék a jegybankoknak… Az USA-n kívüli országok jegybankjainak (az arany) egy kiváló eszköz a dollár fluktuációjának ellentételezésére.”

• Az aktuális korrekció igen szorosan korrelál a hetvenes évek közepén bekövetkezett visszaeséssel. Amennyiben ez az együtt mozgás folytatódik, akkor 15 hónap alatt „akár” a 90%-os áremelkedés sem esélytelen. Mindezt úgy, hogy az USD aranyhoz kötöttségét (arany standard) 1971-ben oldotta fel Nixon elnök.
• Amennyiben az 1979-80-as aranyár emelkedést hasonlítjuk a 2011-eshez, akkor azt látjuk, hogy az aktuális áremelkedés messze nem érte el azt a hiperbolikus sebességet, mint az 1980-ban lezajlott kiugrás. Vagyis még rengeteg tartalék is lehet a rendszerben long irányban.
• A nagy részvényindexek és az aranyár változásának összehasonlításából (1973-2013) az derül ki, hogy az arany jelenleg alulértékelt a részvényindexekhez képest. Az S&P500 és a fejlődőpiaci indexek az elmúlt 40 évben évi átlagban 10% körüli átlagot értek el, az arany csak 9%-ot.
• Az arany mindössze 0,5%-a az összes pénzügyi befektetési eszköznek, ugyanakkor a kereskedési forgalma alapján a hatodik legnagyobb forgalmat futó instrumentum. (A sorrend az arany előtt: EURUSD, USA kincstárjegyek, USDYEN, japán kincstárjegyek, USDGBP).
• 2002 és 2013 között a nagy jegybankok (FED, Kína, UK) mérleg főösszege messze nagyobb dinamikával emelkedett, mint az arany ára! Az sem érdektelen, hogy a japán és az Európai Központi bank esetében fordított a viszony az aranyárhoz.
• Az egyes devizák válságai minden esetben az arany árának az adott devizában mért árának ugrás-szerű emelkedésével járt (pl: Oroszország 1999, Mexikó 1994, Indonézia 1995, Korea 1998) Az arany nem az inflációval, hanem annak változásával korrelál.
• 1971-től máig soha nem járt olyan mélyen az arany napi ára a 200 napos mozgó átlaga alatt, mint napjainkban. A 2011-es csúcsok esetében sem volt olyan erős eltávolodás a 200-as mozgóátlagtól, mint 1980-ban.
• Aki eddig elolvasta, az ezt a grafikont elismerésem jeléül valóban megérdemli. Ennyi sört lehetett kapni egy uncia aranyéért 1950-től:

• Mario Draghi hivatalból figyelmeztette a magyar kormányt, hogy ne lépjen egyoldalúan a devizahitelek forintosítása ügyében, mert komoly forint stabilitási következményei lehetnek.
• Magyarország 10 helyet javult a héten közzétett országkockázati besorolási rangsorban.
• Augusztusban 14,6%-kal haladta meg az építőipar a tavalyi termelési volumen szintjét.
• Elindult az energia-cégek államosítása. Egy végrehajtási utasítással 13 milliárd forinttal vágta meg az Energiahivatal a gázszolgáltató cégek idei eredményét. Az így esetleg ellehetetlenülő cégek felvásárlására az állam máris készséget mutatott.
• A forint szerda reggeltől folyamatosan erősödött, már 293-ig is eljutott a pénteki zárásra. Az erősödést a megkönnyebbülő nemzetközi hangulat stimulálta.

Forrás:Ariva

Budapest, 2013.10.21.