A cirkusznak egy időre vége

2013.10.14-10.18   
A csapból is az folyt egész héten, hogy megállapodtak.A világ médiamunkásait érdekes révületbe ejtette az a szituáció, hogy az évszázad pénzügyi összeomlásával kellet (lehetett) riogatni a népeket arra az esetre, ha nem állapodna meg egymással egy maroknyi politikus az USA-ban, miközben a részvénypiaci indexek a történelmi csúcsaik magasságából várták a hivatalos „döntést”. Szerda délutánig a legapróbb részletekről is tudni lehetett, hogy kinek éppen mi jutott eszébe megoldás gyanánt a tengeren túlon. Ez a fajta információ dömping azonban az érdeklődő megfigyelőknek jól körvonalazta, a kibontakozás folyamatát, így nagyobb megrázkódtatás nélkül simán abszolválta a piac, hogy még nem jött el a világvége.
A szerda délutáni (budapesti idő szerint 18:30) hivatalos bejelentés már csak annyit ért, hogy csütörtökön és pénteken új történelmi csúcsok születtek Amerikában a részvényindexekben. A DAX már szerdán megelőlegezte a tutit és 8862-es történelmi csúcsokig szaladt.


Grafikonok: Ariva/Global PartnersAz már keveseket érdekelt, hogy a soványka megállapodás mindössze arról szólt, hogy valójában nem bírt egymással a két fél, csak elodázott egy halom vitatott kérdést, így:
  • A hosszútávú végleges költségvetésről december 13-ig kell megállapodniuk a törvényhozásban.
  • A jelenleg érvényes szövetségi költségvetés 2014. január 15-ig van érvényben.
  • A hitelplafont február 7-ig (péntek) felszabadították a korlátozó „sequester” szabályok életben tartása mellett.

A cirkusz két minősítőt is megihletett:Fitch még a hivatalos döntés előtti éjszaka „negatív figyelőlistára helyezte” az USA besorolását, amellyel üzent, hogy megállapodás hiányában konkrét lépések is várhatók.
kínai Dagong Downgrades már a megállapodás ismeretében minősítette le „A”-ról „A-” –ra az USA-t, mondván, hogy a problémát nem oldották meg, csak elodázták a valódi döntéseket.Talán a Reuters foglalta a legjobban össze: Amerika legnagyobb kockázata immár Washington.Az amerikai fogyasztó bizalma is megroggyant, 2011-ben volt olyan gyenge a mutató, mint a héten kihozott -31 pontos érték (év közepén még 0 körül).

A hezitálás tüntetéseket (háborús veteránok) és csírájában megfogott lázadásokat (bevásárló központokban, ahol adminisztrációs okokból nem működtek a segélyeket elfogadó készpénz terminálok) is eredményezett, intő jelként a jövőre. Az ilyenkor szokásos „szegénység statisztikák” is megszaporodtak, amelyekből egy érdekes, a kilábalás folyamatára is visszaható gondolatot emelek itt ki. A lakáspiaci adatok pozitív eredményének tekintik, hogy a lakásbérleti díjak történelmi csúcsokat értek el a harmadik negyedévben:

Csakhogy a rossz hír az, hogy a bérleti díjak gyorsabban emelkednek, mint az infláció. A számítások szerint 18,79 dolláros átlag órabért feltételez a jelenlegi bérleti díj szint a normál piaci egyensúlyban. Ám az átlag órabér csak 14,32 dollár jelenleg, ami több, mint 30%-kal alacsonyabb, mint a bérleti díjakkal egyensúlyunak tekinthető bérszint.  Tehát vagy a bérek túl alacsonyak, vagy a bérleti díjak írreálisak…. A mélyszegénységben (15 000 dollár per éves bevétel alatt) élők aránya 13%-ra emelkedett a 2000-ben mért 10,9%-ról, a kevésbé szegények (35 000 dollár per év) aránya is emelkedett, 35,4%-ra 31,4%-ról. Az átlag amerikai háztartás bevételét a lakhatásra költi, míg élelmiszerre 12%-ot kell csak áldoznia. Az USA minden ötödik háztartása már segélyekből tartja fenn magát.

A plafon-vitán túl is volt élet:

  • A jelentési szezon közepén a statisztikák pozitív képet mutatnak:
  • A részvényeken elérhető profit is csúcsokon jár mind a tény adatokon, mind a futures számokon:
  • A hivatalos kínai makrok fontos adatokkal jöttek ezen a héten. Az évesített GDP növekedés a harmadik negyedév után 7,8% (előző negyedévben 7,5%), a kiskereskedelmi forgalom növekedése éves bázison 13,3% (előző negyedév 13,4%), az ipari termelés szeptember utáni éves növekedése 10,2% (augusztusban 10,4%)
  • A keddi Ecofin ülésen a kisvállalkozások finanszírozásának könnyítése és a bankuniós kérdések voltak napirenden, különösebb feszültség és az ülést követő hírverés nélkül.
  • A japán miniszterelnöknek elege lett. Egy TV interjúban valóságos ultimátumot adott a cégvezetőknek: ha nem emelik a béreket, akkor nyilvános megszégyenítésre számíthatnak. Arról van szó ugyanis, hogy a japán gazdaság és export stimulálásához elengedhetetlen az infláció (na jó, Japán esetében végre egy kevés és fenntartható áremelkedés). Az elmúlt 3 hónapban ez össze is jött, de nyilvánvalóan csak a jen leértékeléséből. Ahhoz, hogy a folyamat fenntarthatóvá váljon, a béreknek is emelkedniük kellene, mert ez növelhetné a fogyasztást, mozgósítaná a növekedési hajlamot az egész gazdaságban. A csúnya-csúnya cégek meg nem akarják emelni a béreket (naná, amikor a profitot terhelő adókat is emelik!)! Hát most jön az állam felőli direkt beavatkozás. Hogy mindez ismerős? Talán nem véletlen! ?
 
  • A politikusok Németországban is nehezen haladtak a héten, a koalíciós tárgyalások még mindig nem értek célba, a minimálbéren megy jelenleg a huzakodás. Mindeközben a német gazdasági kutatóintézet megfelezte a 2013-as GDP várakozását, 0,4%-ra 0,8%-ról. A WSJ-ban meg is jelent egy kifakadós kommentár, amely szóvá tette, hogy az elemzők (nem csak a német!) szinte minden évben nagy optimizmussal nyitnak, majd egész évben csak visszavágnak a várakozásaikból. Az emelés olyan ritka, mint a fehér holló.
  • Nagy-Britanniából jó hír, hogy a benzin nélkül mért évesített kiskereskedelmi forgalom már 2,8%-os emelkedést mutat.
  • Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Mario Draghi egyre intenzívebben emeli fel a hangját az európai bankok mentésének kérdésében. Draghi legradikálisabb véleménye szerint (ami órákon belül eltűnt az egyébként bátor Zerohedge oldaláról) a 2014 elején esedékes stressz-teszt eredményei akár pánikot is okozhatnak, ha nyilvánosságra kerülnének. Draghi sokat konfrontálódik a vezető politikusokkal az elkerülhetetlennek látszó bankmentések kérdésében. Szerinte az adófizetőkkel kellene a veszteségeket megfizettetni (banki kisegítő programok), a politikusok szerint meg inkább a banki betéteseknek és tulajdonosoknak kellene elvinnie a „balhét”.
  • Az olasz miniszterelnök, Enrico Letta miután stabilizálta kormányát Berlusconi visszaszorításával, a 2014. évi költségvetési vitában a személyi jövedelemadó mérsékléséről és a szociális kiadások visszafogásáról beszélt. A lenti grafikonokon jól látszik, van mit Olaszországnak (is) lefaragnia.
 
  • Az előrehaladott tárgyalások szerint kínai befektetők pénzéből épülhet meg Nagy Britannia első atomerőműve.

ARANY:Négy hete nem láttunk ilyet: az arany közel 6%-ot emelkedett a dollár gyengülésén. Mindezt abszurd módon azok után, hogy elvileg és átmenetileg megszünt az USA felől fenyegető nyomás a pénzügyi rendszereken.
Forrás:ArivaAz órás grafikonon kialakult pompás, trenderősítő zászló alakzatot tanítani lehetne, olyan szabályosra sikerült. A kérdés csak az, hogy a hosszú csökkenő trendet, vagy a rövid emelkedőt erősíti.

Amikor nagyobb mozgás van az arany árában, rengeteg elemző bújik ki bús magányából a nyilvánosságra, hogy szertekürtölje határozott véleményét a jövőről (az eheti becslések tartománya: 800-3200 USD). Most mi maradjunk meg a számok és a tények oldalán:

  • Indiában már 8%-kal veszik drágábban a fizikai aranyat, mint a tőzsdei spot  ára.
  • Mind több és mind nyilvánvalóbb a manipuláció az arany piacán is.
  • Az arany átlagos előállítási költsége a jelenlegi spot-ár szintjén mozog.
  • Draghi az aranyról (ezen a héten): „Sohasem gondoltam, hogy bölcs dolog eladni, mert biztonsági tartalék a jegybankoknak… Az USA-n kívüli országok jegybankjainak (az arany) egy kiváló eszköz a dollár fluktuációjának ellentételezésére.”
 Az arany megugrásá kapcsán a Portfolio is közölt néhány kimondhatatlanul érdekes táblázatot, egy a szaksajtóban megjelent elemzésből, amely az aranyár long irányú fejlődésére számít. Ehelyütt csak a következtetéseket fogalmazom meg anyanyelvünkön, azzal a vállaltan pikírt megjegyzéssel, hogy él és aktív ebben az országban néhány ember, aki nem érti az angolt, és így sajnos a Portfolio méltán érdeklődésre számot tartható táblázataiból sem érthetett egy kukkot sem. Tehát az arany árának emelkedésére azért számíthat a közölt táblázatok alapján a világ, mert:
  • Az aktuális korrekció igen szorosan korrelál a hetvenes évek közepén bekövetkezett visszaeséssel. Amennyiben ez az együtt mozgás folytatódik, akkor 15 hónap alatt „akár” a 90%-os áremelkedés sem esélytelen. Mindezt úgy, hogy az USD aranyhoz kötöttségét (arany standard) 1971-ben oldotta fel Nixon elnök.
  • Amennyiben az 1979-80-as aranyár emelkedést hasonlítjuk a 2011-eshez, akkor azt látjuk, hogy az aktuális áremelkedés messze nem érte el azt a hiperbolikus sebességet, mint az 1980-ban lezajlott kiugrás. Vagyis még rengeteg tartalék is lehet a rendszerben long irányban.
  • A nagy részvényindexek és az aranyár változásának összehasonlításából (1973-2013) az derül ki, hogy az arany jelenleg alulértékelt a részvényindexekhez képest. Az S&P500 és a fejlődőpiaci indexek az elmúlt 40 évben évi átlagban 10% körüli átlagot értek el, az arany csak 9%-ot.
  • Az arany mindössze 0,5%-a az összes pénzügyi befektetési eszköznek, ugyanakkor a kereskedési forgalma alapján a hatodik legnagyobb forgalmat futó instrumentum. (A sorrend az arany előtt: EURUSD, USA kincstárjegyek, USDYEN, japán kincstárjegyek, USDGBP).
  • 2002 és 2013 között a nagy jegybankok (FED, Kína, UK) mérleg főösszege messze nagyobb dinamikával emelkedett, mint az arany ára! Az sem érdektelen, hogy a japán és az Európai Központi bank esetében fordított a viszony az aranyárhoz.
  • Az egyes devizák válságai minden esetben az arany árának az adott devizában mért árának ugrás-szerű emelkedésével járt (pl: Oroszország 1999, Mexikó 1994, Indonézia 1995, Korea 1998) Az arany nem az inflációval, hanem annak változásával korrelál.
  • 1971-től máig soha nem járt olyan mélyen az arany napi ára a 200 napos mozgó átlaga alatt, mint napjainkban. A 2011-es csúcsok esetében sem volt olyan erős eltávolodás a 200-as mozgóátlagtól, mint 1980-ban.
  • Aki eddig elolvasta, az ezt a grafikont elismerésem jeléül valóban megérdemli. Ennyi sört lehetett kapni egy uncia aranyéért 1950-től:

EUR/USD:A dollár irányította ismét a mozgásokat. Elemzők szerint a csütörtöki gyengülés oka a fentebb már említett kínai leminősítése volt. Egyébként meg a stabilizálódó USA szituációban megmagyarázhatatlan (fundamentálisan) az, hogy miért szabadultak a dollártól.
Lassan megszokjuk a 200 pipes ugrálásokat, minden irányban, így a tárgyhetünkben bekövetkezett nagy dollár gyengülés is „megszokott”-nak nevezhető. Úgy tűnik, a robotok ingerküszöbét erre lőtték be.
Forrás:Ariva

MAGYARORSZÁG

(Hazánkkal kapcsolatosan csak azokra a hírekre koncentrálunk, amelyek nemzetközi kontextusban és a Ft árfolyama szempontjából tarthatnak igényt komolyabb figyelemre. Ennek oka az, hogy a honi sajtóban rengeteg kiváló elemzés olvasható anyanyelvünkön.)

  • Mario Draghi hivatalból figyelmeztette a magyar kormányt, hogy ne lépjen egyoldalúan a devizahitelek forintosítása ügyében, mert komoly forint stabilitási következményei lehetnek.
  • Magyarország 10 helyet javult a héten közzétett országkockázati besorolási rangsorban.
  • Augusztusban 14,6%-kal haladta meg az építőipar a tavalyi termelési volumen szintjét.
  • Elindult az energia-cégek államosítása. Egy végrehajtási utasítással 13 milliárd forinttal vágta meg az Energiahivatal a gázszolgáltató cégek idei eredményét. Az így esetleg ellehetetlenülő cégek felvásárlására az állam máris készséget mutatott.
  • A forint szerda reggeltől folyamatosan erősödött, már 293-ig is eljutott a pénteki zárásra. Az erősödést a megkönnyebbülő nemzetközi hangulat stimulálta.

Forrás:Ariva

Budapest, 2013.10.21.