2013.11.11-11.23
Senkit nem szeretnék frusztrálni, de a helyzet az, hogy e sorok szerkesztője még mindig a napsütötte tavaszi Ausztráliából jelentkezik. Így egy hét kihagyás után is csak egy igen rövid, standard grafikon sorozattal tudok az Önök rendelkezésére állni, valamint most egy másik kedvenc amerikai, ezúttal egy optimista forrásom cikkéből idézek majd néhány gondolatot. A végén pedig egy ősember-család nyugdíjrendszerét írom le azoknak, akiket érdekel a nyugdíj kérdés unortodox, minimum 30 ezer éves kezelése.

A részvényindex félelmetes csúcsokon zárták a hetet: (az optimista elemzők még optimistábbak, a pesszimistákon meg már a legkeményebb drogok sem segítenek)

Az arany rémes hónapot zárt, csak a számára rossz hírekre reagált, majd az igazán rossz hír (hamarabb jöhet a FED részéről a befékező „tapír”), megállította az áresést.

Az euro az EKB kicsit megkésett intézkedéseinek hatására az utolsó 10 napon erősödni tudott, de a szerdai FED beszólás nagyon szépen megmutatta, hol mozgatják a szálakat a világ legnagyobb forgalmú tőzsdei eszközénél:

A forintunk egy hónapja gyengülget, talán elég lett a népszerű alapkamat csökkentési sorozatból, meg érdekesebb már a devizában fizetett, a piacon magasnak számító kamat a magyar adósságokért?

Grafikonok forrásai: Ariva

Jeff Miller amerikai közgazdász professzor heti értékeléseit rendszeresen olvasom és idézem ebben a hírlevélben, most a november 19-i anyagának egyik részletét olvashatják, amelyik a részvénypiaci szituációt a következő módon értékeli:
„Álljon itt az a négy kiemelt kérdés, ami a jelen kihívásai képviseli. Mindegyik esetben felsorolom az uralkodó nézőpontot, mint az „a” típusú megközelítést, de szó esik a kevésbé látványos „b” típusról is. Eme négy szempontnak a rossz értékelése mindenki befektetéseit komolyan veszélyeztetheti!

1. A részvénypiaci teljesítmények (profit margins) a csúcsokon járnak. Ez a témája a legtöbb jelenlegi elemzésnek is.
a. Érvelés: A hozamok nagyon erős realizálási szinteket döngetnek. A jelenlegi növekedés már nem fenntartható.
b. Ellenérv: Ez már egy elöregedett megközelítés, évek óta nem állja meg a helyét. Volna netán határa a részvénypiaci haszonnak? Meglehetősen sok oka lehet annak, hogy a részvénypiaci hozamok tovább száguldhassanak (pl: nincs igazi versenytárs a befektetési alternatívák között, óriási a forrásbőség). Amennyiben a hozamszintek visszaesnének a történelmi szintjeikre, annak azzal kellene együtt járnia, hogy a reálgazdaság is visszatér a normál kerékvágásba: magasabb foglalkoztatottság, magasabb vállalati teljesítmények profit és forgalom oldalon.
2. A piaci összeomlás elkerülhetetlen:
a. Érvelés:Idén a piac nagyon sokat emelkedett, sokkal többet, mint a múltban. Árfolyam csúcsok dőlnek meg nap, mint nap. Igen sokan már 100%-os valószínűségét látják az összeomlásnak.
b. Ellenérv: Az idei emelkedésből 7% köszönhető az USA „fiscal cliff” (pénzügyi bedőlés) probléma kezelésének. Elfelejtette volna bárki is? Amennyiben adatokat értékelünk, fontos megnéznünk, honnan is indultunk. 2013 pesszimista hangulatban indult. Ha innen nézzük ragyogó évünk volt, de nem egy indokolatlanul jó évünk!…
3. A piaci ciklusok elméletei szerint eljött az ideje a csökkenésnek.
a. Érvelés: Rengeteg, a múltat firtató elemzés azt sugallja, hogy a piac működésében kimutatható ciklusok meghatározók lehetnek mind a reálgazdaságban, mind pedig a részvénypiacon. …
b. Ellenérv:A jelenlegi ciklusnak már van egy hatalmas eső fázisa és egy komoly emelkedése is. Engedjék meg nekem, hogy nagyon tisztán fogalmazzak. A kilábalás folyamatában nincsen „visszaszámlálás”. A FED irányelvei világossá teszik, hogy a folyamatos stimulálás napirenden volt és marad még évekig. Ha visszanézünk erre a lassú kikászálódásra a reálgazdaságban, talán éppen ez lehet a kulcs a folyamat megértésében. (messze nincs még vége)
4. Minden a FED kezében van
a.    Érvelés: A részvény és egyéb tőzsdei piacok nyereségei a FED pénznyomdájának eredménye. Ennek rossz vége lesz.
b.    Ellenérv: Ezzel csak azok érvelnek, akik rosszul ítélték meg a piacot az elmúlt években. A FED teljesen kiszámítható és hatékony volt az elmúlt években, így nem igazán elfogadható ez a kifogás. A QE3-nak már alig van hatása az árfolyamokra.”
Eddig a Jó öreg és egyáltalán nem tévedhetetlen Jeff Miller értékelése.

És végül:

Ausztráliában 30-60 000 éve (senki nem tudja pontosan a kezdeteket) éltek az Aboriginal emberek nagyjából háborítatlan békében a környezetükkel és egymással. A nomád életmódot folytató családok jöttek mentek a koránt sem barátságos kontinensen, hatalmas információ mennyiséget adtak át egymásnak generációról generációra – szóban. A „civilizált” nyugat 300 éve sem tudja megfejteni hogyan csinálták. Azt viszont tudjuk, hogy két dolog nagyon másként volt a fejükben és a szívükben, mint nekünk,  „civilizált” és „fejlett” nyugatiaknak: A földterület nem az övék volt, hanem éppen fordítva, hitük szerint ők voltak a földjeik megtűrt „hozzátartozói” , amit nem győztek hálával megköszönni. Így is bántak a Földdel. A „fejlődés” fogalom valahogy kiesett az életükből, így azután nem kellett folyton elölről kezdeniük mindent egy egy hanyatló időszak után. Nos, ennek a mi kategóriánk szerinti ősemberi stációnak volt nyugdíj rendszere! Így működött: Az elejthető vadak közül a legkönnyebben megszerezhető első 20 fajt (madarat, halat, bundásat két és négylábút – ez már a törvény végrehajtási utasításából) nem vadászhatták a fiatalok, azok csakis az öregek prédái lehettek .

A kommentárom olyan hosszú és pesszimista lenne, hogy megkímélem Önöket ettől.

Sydney, 2013. november 25