Európa nem rántotta magával Amerikát…(még)
2013.02.04-02.10Ez a hét még Európáról szólt. Botrányok Dél-Európában, jó hangulati mutatók világszerte, EKB nyilatkozat, majd pedig az unós országok költségvetési tárgyalásának hírei uralták a piacok irányát és hangulatát.A DAX 2,3%-os csökkenéssel zárta a hetet, nem tudott pluszba visszakapaszkodni a hét eleji megrázkódtatások és a gyenge makrok okozta összesen 4,2%-os esésből. Nem úgy az amerikai index, amelyik a pénteki hajrában ismét kicsit feljebb tudott kapaszkodni a múlt heti záró értéknél.
Forrás:ArivaAz éves grafikonokon jól látható, hogy a DAX lényegesen többet (+33%) emelkedett a nyári mélypontról, mint amerikai társa (+18%), de ezen a héten meg is érintette a 8 hónapos emelkedő trendjét. Mindkét index csúcs-közeli távolságokban tanyázik a 200 napos mozgó átlagától, technikai szempontból kisebb korrekció szinte biztosra vehető, amit a DAX mintha meg is kezdett volna.
Forrás:Ariva
Forrás:ArivaA hét kiemelt makro adatai:Feltűnően jó hangulati adatok érkeztek a héten. A szolgáltatási szektorok megrendeléseivel foglalkozó menedzserek értékelése szerint jobb a hangulat a várakozásoknál (a zöld színű értékek), de ne felejtsük el azt sem, hogy ezek a mutatók az 50 alatti régióban még recesszióról tanúskodnak. Az igazán jó hír a kínai adat, amelyet a HSBC szolgáltatott, valamint a német 55,7-es eredmény is bíztató, aminél jobbat csak a válság előtt és 2011 elején mértek.
Forrás:Global Partners gyűjtés
A lényegesen konkrétabb, tényleges teljesítményt képviselő makrok már messze nem voltak olyan kedvezők, mint a hangulatról beszámolók:
- A gyáripari megrendelések éves bázison emelkedtek ugyan az USA-ban, de nem a várt szinten, ráadásul decemberben csökkenés volt, amire utoljára júliusban volt példa. Ugyanez az adat Németországban még mindig nem talál magára a -1,8%-ával.
- Az EU zóna kiskereskedelmi értékesítésének 3,4%-os csökkenése éves bázison pedig nem csak mértékében dermesztő, hanem a trendet figyelve is több mint baljós adat.
Forrás:Global Partners gyűjtés
- A most megjelent európai ipari termelési adatok kivétel nélkül a negatív tartományban találhatók,nagy jóindulattal lehet csak a havi bázisú adatokban némi hangulatjavító tendenciát felfedezni. Ami sokkoló, hogy Spanyolország és Olaszország is közel 7%-kal csökkent (nekünk, magyaroknak duplán sokkoló, mert a magyar adat még ezeknél is gyengébbre sikeredett -7,6%!)
- Az USA nem mezőgazdasági termelékenysége 2008-ban esett akkorát (-2%), mint 2012 negyedik negyedévében
A növekmény 2/3 része abból az osztalék bevételből származott, amelyet a cégek még 2012-ben nyomtak ki a kedvezőbb adózási feltételeknek és a készpénz bőségnek köszönhetően. Miért érdekes ez? Először is azért, hogy ne értékeljük túl a múlt heti személyi jövedelem növekedés reálgazdasági hatásait: nagy valószínűséggel ebből nem lesz fogyasztás- és GDP-növekedés. A fogyasztásnövekedés pedig azért érdekes, mert az USA GDP-jének 70%-át a lakossági fogyasztás adja. Ugyanakkor meg ez a befektetésből származó jövedelem (350 milliárd dollár, vagyis 9 havi QE3) mivel nagy valószínűséggel nem fog fogyasztássá transzformálódni, keresi a helyét a befektetési piacon, ahol a kötvények és a bankbetétek gyakorlatilag infláció alatti hozamaikkal egyáltalán nem csábítóak. A hozamokból származó bevételt egyébként is könnyebben kockáztatják a befektetők, tehát ez a pénz is nagy részben a részvénypiacra kell, hogy ömöljön…A hét fontosabb hírei:
- Úgy indult a hét, hogy a német-spanyol csúcstalálkozó lesz érdemi hír hétfőn, majd a délelőtti órákban elárasztották a spanyol miniszterelnök korrupciós (pártfinanszírozási és egyéni) ügyeinek hírei és álhírei a hírügynökségi portálokat, amitől szépen esni kezdett minden, az amúgy is törékeny csúcsokon járó tőzsdéken. Az már keveseket érdekelt, hogy a két miniszterelnök biztosította egymást a „kölcsönös bizalom”-ról, és leszögezték, hogy a megszorítások évei egyikük számára sem lesznek könnyűek.
- Nagyot rontott a hangulaton Silvio Berlusconi hivatalos bejelentése is, miszerint indulni fog az olasz választásokon. A hírhedten gátlástalanul populista korábbi miniszterelnököt a csőd szélén álló Olaszország éléről gyakorlatilag uniós nyomásra távolították el egy szakértő kormány érdekében, amelynek sikerült komoly EKB-s segítséggel visszarántani a lejtőről Itáliát. A statisztikák és a politológusok szerint nem kizárható a Berlusconi féle visszatérés, ami nyugodtan állíthatjuk csapás lenne Olaszországnak és Európának is. Ezt a rémületet hétfői piaci reakciók nagyon szépen lerajzolták a részvényindexek grafikonjaira.
- Nem fújták fel túlságosan, de nem mehetünk el mellette szó nélkül. Két rossz hír is jött Dél-Amerikából. Az unortodox megoldásairól a század elején elhíresült Argentína ismét kezd a fókuszba kerülni, az infláció megfékezésére tett érdekes lépésével: törvényi erővel befagyasztották a bevásárló központokban forgalmazott termékek árait. Venezuelában is borult a bili, ahol 46%-kal értékelték le a devizát egyetlen döntéssel, csak hogy inflálhassák a pénznyomdás állami tartozásokat….(Jellemző értékelés a Zerohedge-től: Az első atomfegyver bevetése a deviza-világháborúban)
- Pihentette magát a média az amerikai költségvetési huzakodás témájában, de azt már meg kell jegyeznünk, hogy a pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta az év felénél várható hiány nagyságrendjét, amely 105%-a lesz a 2012-es GDP-nek. Persze a törvényhozás majd nagy csinnadratta és politikai marketing közepette majd megalkotja hozzá a törvényességi feltételeket is. Kedden például Obama elnök beterjesztetett egy átmeneti költségvetési „megoldást”, amit a republikánus alsóház azonnal elutasított.
- A görög pénzügyminiszter halálos fenyegetést kapott, az olasz jegybankról kiderült, hogy valótlanságokat állított a világ legrégebbi bankjának (Monte Paschi) megmentésekor.
- A sajtó már meglehetősen csúfondáros hangon fogalmaz az EKB elnök tájékoztatóival kapcsolatban, mondván, hogy Mario Draghi megtalálta a legerősebb fegyverét: saját szavait. Emlékeztetve ezzel a 2012. szeptemberi árfolyam emelő mondataira, amelyek most fordítva sültek el. Az EKB kamatszint-tartó (0,75%) ülése után M. Draghi oly szemléletesen beszélt a még fél évig recesszióval küzdő Európáról, hogy az euro közel 200 pontot esett pár óra alatt.
- Kisebb riadalmat okozott, hogy az EU-s vezetők költségvetési tanácskozásának kezdetét délután 15 óráról este 20:30-ra halasztották. Természetesen elindultak a találgatások, hogy mi lehet a háttérben, de végül jó 24 óra alatt sikerült megegyezniük egy a novemberinél némileg szolidabb közös költségvetésben. Nem is a költségvetési számoknak van jelentőségük, sokkal inkább maga a megegyezés ténye hozott enyhülést a hangulatban.
- A tanácskozáson az angol konzervatívok vezetőjének (Martin Callanan) sikerült egy emlékezetes beszédben felhívni a figyelmet arra, hogy mi történik Európával, ha követi a francia úton Francoise Hollande kormányát (magas adók, államosítások, beavatkozás a piaci folyamatokba, rugalmatlan munkaerőpiac)
- A FED egyik tagjának (Dr. Jeremy C. Stein) csütörtök éjszakai beszédéből, a legilletékesebbek egyikének szájából hallhatta mindenki, akit ez érdekel a modern pénzvilág „aranycsinálós” technikáját: Mondjuk egy biztosító társaság egy kétoldalú repo ügyletben az értéktelen kötvényeit fedezetként felajánlja egy brókernek állampapírokért. Amint az állampapírok a biztosító könyveibe kerülnek, azonnal szuperbiztos fedezetként használhatja őket az egyéb spekulációs ügyleteinél. A folyamat akárcsak az arany-lízing esetében odáig fajul, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy az egyes pénzintézetek mérlegeiben mekkora arányban van szemét és értékes papír.
- Amíg az USA-t ostorozza mindenki a pénzpumpákért, nem árt szembesülni néhány érdekes adattal. 2005. január és 2013. január között a kínai betétállomány 4 ezer milliárd dollárról 15 ezer milliárd dollárra emelkedett. Ez egy normál működésű gazdaságban a GDP duplázását vagy háromszorozódását feltételezi. 2013-ban további 2 ezer milliárd dolláros emelkedéssel számolnak, ami éppen a duplája az amerikai tervezett pénzpumpának… S, akkor még bele sem gondoltunk abba, hogy egyre több jel utal arra, hogy a kínai pénzügyi irányítás kezéből kezd kicsúszni a vállalati hitelezés kontrollja.
- Nouriel Roubini optimista lett a részvénypiacokat illetően.
- Végül biztosak lehetünk benne, hogy ismét visszatér a szaksajtóba az amerikai költségvetési plafon-kérdés. Bevezetőül álljon itt egy grafikon, amelyik az S&P500 vállalatainak P/E (árfolyam/nyereség) mutatójának és a GDP alakulásának összehasonlítását adja. Napjainkban elértük azt a 15-szörös P/E szintet, ahonnan nagyon gyorsan tudott elképzelhetetlenül sokat esni ez az arány 2011 nyarának végén, amikor is éppen ugyanaz a „plafon vita” ért végéhez, amit az idén február végén szeretnének – legalább átmenetileg – lezárni… Időközben annyi változott, hogy a GDP 3,2%-ról 2%-ra csökkent.
Forrás:Streettalk
HÉTVÉGE:
A New York-i tőzsdén jegyzett amerikai cégek menedzsmentje egyre intenzívebben értékesíti a részvényeit. A február 8-i péntekkel végződő kereskedési héten 1 bennfentes vásárlásra 9,2 eladás jutott! (Marketwatch, Mark Hulbert) Ennél pesszimistábban csak 2011 júliusában álltak ezek a belső szakemberek a részvények piaci értékéhez.
Az egyiptomi költségvetés kezdi felélni a dollár tartalékait. Felvetődik a kérdés: előfordulhat, hogy a venezuelai megoldást követve Egyiptom is beszáll a deviza háborúba, és még időben vág egy nagyot a devizája árfolyamán?
Az amerikai export és import összértéke 2013-ban 3,82 ezer milliárd dollár volt. Ugyanez az adat a hivatalos kínai jelentések szerint 3,87 ezer milliárd dollár volt. A kínai kereskedelmi többlet 231,1 milliárd dollár, az USA hiány pedig 727,9 milliárd dollár 2012-ben. Vagyis lehetséges, hogy fordulóponthoz érkezett a világ: Kína egyre nagyobb eséllyel pályázhat egy kereskedelmi, fogyasztási és pénzrendszeri központ szerepére.
ARANY
Az arany ezen a héten tovább kerülgette a 200 napos mozgóátlagát (1665 ), és mintaszerűen ellentétesen lekövette az S&P500 részvénypiaci mozgását . Mintha lógna valami a levegőben, és a nagyobb részvénypiaci mozgások azonnal az aranyon látszanak meg. A fél világ azt találgatja, merre meneküljön, ha kell. Aki megrémült ezen a héten, úgy tűnik, az aranyat választotta.
Forrás:Ariva
A CME (az arany kereskedési feltételeit szabályozó hivatal) csökkentette az arany és az ezüst margin szintjét, könnyítve ezzel a kereskedési feltételeket. A bejelentés pénteken kapott nyilvánosságot, eddig komolyabb reakció nélkül. Pedig anno, amikor 2011 tavaszán meg akarták fogni az arany és az ezüst szárnyalását, nagyon is működött az eszköz. A margin szint emelés hatására akkorát veszített mindkét nemesfém az árfolyamából, hogy azóta sem tudtak visszakapaszkodni. A CME most mintha forgalomért könyörögne ezzel a lépésével, és ha a részvénypiac korrigál kicsit, meg is lesznek majd elégedve a hivatalnál.
Warren Buffett nyilatkozataira a legtöbb befektető odafigyel. Van, aki ártatlan rácsodálkozással, mások meg az üzeneteket mindjárt indikátorként kezelik. Nos, kedden a piacok nagy öregje arról nyilatkozott, hogy ő személy szerint miért utál az aranyba fektetni. Nagyjából azért, mert az arany nem termel értéket ellentétben a cégekkel, amelyek papírjaiba befektetett élete során. Az arany árfolyamát nem hatotta meg a StreetAuthority cikke: ment a részvények után.
EUR/USD
Az euro együtt és folyamatosan gyengült Európával hétfőn, majd pedig csütörtökön a Draghi sajtótájékoztató már zuhanórepülést tudott okozni. Egy olyan ritka hetet láthattunk, amikor az árfolyam közel 300 pontot veszített az értékéből.
Forrás:Ariva
A nagy zakó ellenére sem esett ki az árfolyam a hosszú emelkedő trendjéből, bár a nagyon erősen ható fundamentumok most mintha átvennék az irányítást a technikai momentumoktól a világ leginkább kereskedett eszközének árfolyamában.
Forrás:Ariva
Már a múlt héten is utaltunk rá: egyre többen firtatják, hogy vajon a FED pénzmennyiség növelő lépéseinek mekkora hányada köt ki az USA gazdasága helyett az USA-n kívüli nagy bankok állományában. Ezen a héten már konkrét összeggel is jelentek meg hírek, miszerint 237 milliárd dollár ment egyenesen Európába a nagybankok leánycégein keresztül, és egy szemléletes grafikonnal is megerősítik a jelenség realitását.
Forrás:Zerohedge
MAGYARORSZÁG
(Hazánkkal kapcsolatosan csak azokra a hírekre koncentrálunk, amelyek nemzetközi kontextusban és a Ft árfolyama szempontjából tarthatnak igényt komolyabb figyelemre. Ennek oka az, hogy a honi sajtóban rengeteg kiváló elemzés olvasható anyanyelvünkön.)
Egyre többet hallani a nemzetközi piacokon kibocsátandó magyar deviza kötvényekről. Amint véglegessé vált az IMF meghiúsult finanszírozása, kézenfekvővé vált, hogy a tavasszal lejáró deviza tartozásokra a forrást meg kell találni, így az is természetes, hogy a piaci szereplők számítanak egy ilyen lépésre. Ahogyan ez lenni szokott, a pletykák és feltételezések világa ilyenkor megpezsdül, több álhír és cáfolat tépázza a kedélyeket.
Kedden és csütörtökön a szokásos rendben és túl-kereslettel zajlottak le sikeresen a Ft kötvény aukciók, bár hosszú idő után az 5 (5,99%) és 10 (6,44%) éves papíroknál enyhe hozamemelkedés volt tapasztalható. A 3 hónapos keddi jegyzés hozamai még a két éves szinteken jártak (5,3%).
A KSH előzetes információi szerint nem javított a negyedik negyedév sem a GDP csökkenő trendjén:
Sajnos az ipari termelés adatai még a dél-európai országoknál is gyengébbre sikerültek: decemberben az ipari termelés 7,6%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.
A héten senki nem minősítette Magyarországot, a régióban elfoglalt gyenge pozíciónk mit sem változott:
Végül pénteken érkezett jó hír is: Magyarország az Uniós költségvetésből 30% helyett csak 10%-kal kap kevesebbet fejlesztési célokra, mint az a 2012. novemberi javaslatban szerepelt.
A Ft-ra ráijesztett szerdán az a hír, hogy Matolcsy György lehet az MNB új elnöke. A cáfolatra gyorsan erősödni kezdett a magyar deviza, a teszt eredményeit az illetékesek nyilván a helyén értelmezik. Az orosz devizakötvény vásárlás híre és annak cáfolata is erősítette a Ft-ot, végül pedig az uniós kármentés pozitív visszajelzést kapott a Ft árfolyamában.
Forrás:Ariva
Budapest, 2013.02.10.