Sokan gondolják azt, hogy jön ugyan a nyári uborkaszezon, ami egyre kevésbé uborkás az utóbbi években, de az is tény, hogy a profi befektetők már közel egy éve kifelé szivárognak a kockázatos piacokról, és a napjainkra megszokottá vált csúcsokat a magánszféra befektetői szállítják:

Természetesen megmutatjuk a szokásos heti grafikonokat is, amelyeken jól látszik, a DAX (köszönet EKB-nak) több ízben is meghaladta a 10 000-es álomhatárt (pár hete ugyanezt fújtuk a 9 000-ről), de órás grafikonon még nem tudott felette zárni. Az S&P500 az 1950-es szinteken gyakorlatozik éppen és egyre kevesebb a kétség, hogy rövidesen meglesz a 2 000 is, pedig decemberben még nagyon optimistának csúfolták azokat (Pl: Birinyi), akik 2014-re 1900-as csúcsokat vártak.

A mögöttünk hagyott héten a fejlett piacokat két dolog érdekelte csak. A kisebbik horderejű volt az USA munkaerő piaci makro-csomag, amely szerint semmi említésre méltó nem történt a kilábalás megszokottá vált lassú folyamatában. Talán annyit mégis érdemes megjegyezni, hogy most érte el az USA-ban a foglalkoztatottság a válság előtti szintet.Sokkal inkább izgatta az egész befektetői közönséget az EKB már egy hónappal korábban beígért lazító intézkedéseinek június 5-ére várt konkretizálása. A hét elején rossz hír volt, hogy a német infláció ijesztően defláció-gyanús jeleket mutatott, májusban például már csökkent a fogyasztói árszínvonal áprilishoz képest. Valójában ez a hír már azt vetítette előre, hogy csütörtökön az EKB kijön a teljes monetáris arzenállal. Nem egészen váltak be ezek a jóslatok, a FT például így fogalmazott: „megint több az ígéret, mint a tényleges cselekvés”. De nézzük a tényeket:

A részvénypiac jó ürügyet talált az EKB-s könnyítésekben az emelkedésre, de az EUR gyengülés bizony hamar véget ért, pénteken már jóval erősebb EUR árfolyamokat láttunk, mint az EKB csütörtöki bejelentései előtti órákban:

A továbbra is erős EUR és a gyenge európai infláció továbbra is fenntartják a japán-típusú defláció veszélyét. Az infláció alakulását demonstrálja az alábbi grafikon:

Amitől pedig fél az egész európai pénzügyi irányítás, az az, hogy hiába a minden elképzelést felülmúló pénznyomtatás Japánban, az jen gyengülése megállt, a jövedelmek pedig csak nem tudnak beindulni:

A 9-én megjelent elképesztően magas első negyedéves GDP növekedési (+6,7% a várt 5,6%) adatok ugyan első látásra igen jól hangzanak, de ha megnézzük, hogy mi történt a szintén hatalmasat ugrott fogyasztói költekezéssel Japánban az ideihez hasonló adóreform előtt, és után, nos, lehet hogy még ráérünk pezsgőt bontani:

Az EKB-s ígéretek hatására egészen abszurd jelenség, hogy a spanyol állampapírok hozama az USA alá ereszkedett. Vagyis ma olcsóbban kap hitelt Spanyolország, mint az USA, miközben az EKB-s országmentő kötvényvásárlási programja előtt a különbség 2012-ben még  közel 6% volt:

A hétvégi sajtó vélemény már meglehetősen rezignált volt az EKB-s bejelentésekkel kapcsolatosan. Többen megjegyezték, hogy az EKB évek óta az események után kullogva hozza az intézkedéseit. A jelenlegi pénzbőség nyitással is akkor állnak elő, amikor már az USA-ban, Nagy-Britanniában a pénznyomda megfékezésén dolgoznak.KÍNA a pünkösdi héten:

ARANYEgy keveset javított az arany helyzetén, az EKB keltette jó hangulat, de a hosszabb grafikon jól mutatja, hogy a két hete elhagyott 200 napos mozgó átlagtól még jó messze jár az árfolyam.

Önmagában nem túl súlyos hír, hogy Ecuador a teljes aranytartalékának a felét elcserélte a Goldmannal, hogy megoldja az ország likviditási gondját. Inkább azért érdekes a hír, mert kiváló példát ad az államok arany-játékára. A mindenkori kormányok túlélésének záloga a likviditás. Ha nincs likviditás, bukik a kormány, tehát mindent megtesznek a likviditás fenntartásáért. Akárcsak egy éve Venezuela, most Ecuador játssza át az aranytartalékát egy nagy amerikai banknak úgy, hogy elhiszik: 3 év múlva nyereséggel jön vissza az arany az országukba… A hír-érték másik oldala: a Goldman gyűjti az aranyat.Kínában, Shanghai-ban az idén januárban kísérletképen megnyitottak egy szabad piaci zónát, ahol külső beavatkozás nélkül tesztelik a hitelkamatok, devizaárfolyamok alakulását. Most azt terjesztik, hogy ez a zóna megkapja a szabad arany kereskedelmi jogot, kiterjesztve az offshore jüan keresletre is. A Bloomberg hírében az az érdekes, hogy a világ legnagyobb arany felhasználó és feldolgozó országa így a külföldön felhalmozott jüant is bevonná a belföldi fizikai arany forgalomba. A SGE (Shanghai arany tőzsde) vezetője nem erősítette meg a Bloomberg-nek az információt. Amint ez néhány hónapja itt bemutattuk, működik az arany piacon egy „kínai-figura”, ami meglehetősen nehezen követhető módon keveri a nyers és feldolgozott arany forgalmát dollár-finanszírozással. Ez a „kipletykált” teszt üzem valószínűleg tovább bonyolítja majd a modellt.

MAGYARORSZÁG

(Hazánkkal kapcsolatosan csak azokra a hírekre koncentrálunk, amelyek nemzetközi kontextusban és a Ft árfolyama szempontjából tarthatnak igényt komolyabb figyelemre. Ennek oka az, hogy a honi sajtóban rengeteg kiváló elemzés olvasható anyanyelvünkön.)
A GDP alakulással összhangban a márciusi külkereskedelmi adatok is nagy bővülést jeleztek, az export 12%-kal, az import 13%-kal haladta meg a 2013. évit. Ugyancsak irigylésre méltó, szinte „kínai” számokat láthatott az érdeklődő a nemzetközi platformokon az ipari termelésről, ahol áprilisban éves bázison 10,1%-os növekedést (márciusban 10,6%), a kiskereskedelmi forgalomban pedig 6,6%-os emelkedést mutatott Magyarország.

Egészen érdekesnek találhatták a külföldi elemzők az új unortodox (burkolt fogyasztási) adót, amellyel a hirdetési piacot lepte meg a kormány. Még a kormánypárti média is morgolódott a hír hallatán, azt viszont el sem tudjuk képzelni, mit szólnak majd a Google-nál meg a Facebook-nál, amikor megkapják a NAV felszólítását, melyet L. Simon László a törvényjavaslat előterjesztője jó előre beígért.
Az az E-ON, amellyel sokan kereskedtek világszerte, mára csak árnyéka önmagának. A szintén unortodox rezsiharcban megkopasztott cég 2012-ben -4 milliárdot, 2013-ban már -21 milliárdot „ért el” eredményben és csak minimális működési biztonsági fejlesztésekre, karbantartásra futotta.

Érezhetően tart a HUF piac attól, hogy meddig megy el Magyarország a devizahitelesek megmentésében a bankok rovására. Kedden megszületett egy olyan döntés, ami az irányt mutatja már, sokba fog ez kerülni a bankoknak. A HUF azonban szépen együtt erősödött az EKB-tól boldogságban úszó nemzetközi hangulattal.

Az államkötvények piacán is töretlen a kereslet a HUF-ban kibocsátott értékpapírok iránt. Az ÁKK ezen a héten is 100 milliárdért adott el 3 és 5 éves lejáratú papírokat, és DKJ-t is. A rövid lejáratú DKJ-t 2,37%-os hozammal vitték és érdekesség volt a piacon egy közel 8 milliárdos 5 éves zártkörű kibocsátás is, amely változó kamatozású feltétellel talált gazdára.

Kell is a finanszírozás, mert a GDP arányos államadósság ismét csúcsot döntött áprilisban: 84,6%.

A 2014-es GDP várakozások 3-3,5%-on járnak hivatalos körökben. Ugyan van honnan emelkedni, de a hosszútávon fenntartható realitás a 2%. Ld. bővebben itt.

A Fitch-től hiába vártuk a kiemelést a bóvli kategóriából, ez nem következett be, maradtunk a magas kockázati kategóriában.

Az IMF hétvégi országjelentésében már jót is lehet olvasni Magyarországról (kétségtelenül beindult a növekedés), de a kockázatokat is látja a 2010-11-es év gazdaságpolitikai főellensége. Javaslatokat is megfogalmazott az IMF, melyek közül a két legfontosabb: a különadók kivezetése és a kamatvágás leállítása.

A HUF kicsit megingott ugyan a bankokat sújtó devizamentés híreitől, de a folyamatosan érkező pozitív hírek és a jó nemzetközi hangulat hatására pénteken ott zárta a hetet, ahol nyitotta 302 közelében.